ÉRETTSÉGI TÉTEL

1. Petőfi életrajza, pályaképe

Kiskőrösön született 1823. jan. 1-én. Apja Petrovics István mészárosmester, anyja a szlovák anyanyelvű Hrúz Mária. 1824-ben Kiskunfélegyházára költöztek, itt tanult meg magyarul. Jó körülmények között élt, ez lehetővé tette a gondos taníttatást. Összesen 9 iskolában tanult, ez azzal az előnnyel járt, hogy már fiatalon igen gazdag élettapasztalatokkal rendelkezett. 1835-38-ig Aszódon tanult, itt egyike volt a legjobb tanulóknak. 1838-ban a tanév végi záróünnepségen ő mondta a búcsúbeszédet. Ez a Búcsúbeszéd az első ránk maradt költeménye. 1838-ban iratkozott be a selmeci líceumba. Itt a magyar önképzőkör, a Nemes Magyar Társaság tagja lett. Azonban nagyon gyengén tanult. Édesapja 1838-ban anyagilag tönkrement. 1839. februárjában elindult gyalog Pestre és beállt a Nemzeti Színházba kisegítőmunkásnak. 1839. szeptember 6-án Sopronban beállt önkéntes katonának a császári hadseregbe. Nem bírta a megpróbáltatásokat, megbetegedett, majd 1841-ben Sopronban elbocsátották. 1841. októberében visszatért Pápára tanulni. Itt kötött szoros barátságot Jókai Mórral. Írói sikerek érték: 1842-ben az Atheneaumban megjelent első verse A borozó. 1842. október végén Pápán örökre abbahagyta a tanulást pénztelensége miatt. Mégis alapos műveltséget szerzett, mert sokat olvasott. 1842-43-ban először Székesfehérváron, majd Kecskeméten színészkedett. Ezután Pozsonyba gyalogolt, és az Országgyűlési tudósításokat másolta. Itt született Távolból című költeménye. 1843 nyarától Pesten a Külföldi Regénytár részére két regényt fordított le, valamint kapcsolatba került a fővárosi értelmiségi ifjúsággal és naponta megfordult a Pilvaxban is. 1843 őszétől Debrecenben ismét felcsapott színésznek, egy kisebb együttessel vándorolt, de megbetegedett és ezért visszatért Debrecenbe. 1844 februárjában nekivágott a pesti útnak azzal a szándékkal, hogy költő lesz. Felkereste Vörösmarty Mihályt, az ő ajánlására a Nemzeti Kör vállalta verseinek kiadását. Vörösmarty és Bajza támogatásával 1844. júl. 1-tol segédszerkesztő lett a Pesti Divatlapnál. 1844. októberében jelenik meg A helység kalapácsa című komikus eposza. 1844. novemberében megjelenik első verseskötete, belefogott a János vitézbe. Pesten megismerkedett Csapó Etelkével, aki 1845. jan. 7-én váratlanul meghalt. Eme korszakának verseit gyűjtötte össze az 1845. márciusában megjelenő Cipruslombok Etelke sírjára kötetébe. Kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Áprilisban elindult felvidéki körútjára, ahol mindenhol lelkesen fogadták: Útjegyzetek. Mednyánszky Bertával újabb sikertelen szerelem (az apja nem engedélyezte). 1845. októberében megjelenik a Szerelem gyöngyei című versciklusa. Sokat utazott, gyakran ellátogatott szüleihez Szalkszentmártonba. 1845. nov. 10-én megjelent második verseskötete. 1846. márc. 10-ig leginkább szüleinél volt, itt született 1846. áprilisában Felhők címmel megjelent 66 epigrammája. 1846 elején Tigris és hiéna dráma, később A hóhér kötélen című regényén dolgozott. Márciusban visszatért Pestre, belevetette magát az irodalmi, politikai életbe. 1846. szeptember 8-án a nagykárolyi megyebálon megismerte Szendrey Júliát. Egyből beleszeretett. Júlia azonban nem tudott azonnal dönteni, csak egy év múlva házasodtak össze. 1847-ben elolvasta a Toldit, és ezután kötött szoros barátságot Arannyal. 1847. márciusában megjelenik az Összes költemények című kötete. 1849. március 15-e egyik vezetője, de az elért politikai eredményeket kevesellte. Királyellenes verseket írt, népgyűléseket szervezett, szembe került vezető politikusokkal, fokozatosan elvesztette népszerűségét. A szabadságharc idején századosi rangot kapott. 1848. dec. 15-én született meg fia, Zoltán. Debrecenben, 1849. januárjában jelentkezett Bem tábornoknál. Bem kedvelte, segédtisztjévé, személyes tolmácsává tette, óvta a csatáktól. Azonban Petőfi a többi felettesével rossz viszonyban volt (Klapkával való összezördülése után ki is lépett a hadseregből). Nem kapott fizetést, anyagi gondjai voltak. Márciusban apja, májusban anyja hal meg. Mezőberényben megírja fia életrajzát és utolsó versét A szörnyű időt. Csatlakozik Bemhez, de tulajdonképpen civilként vesz részt a segesvári csatában, itt is tűnik el örökre, 1849. júl. 31-én.

2. A verses epika megújítása (A helység kalapácsa)

Petőfi a Helység kalapácsával egy eposz paródiát írt 1844-ben. Az eposz eszközeit használja: van előhang, utóhang, vannak állandó jelzők, van seregszemle (amikor a kocsmába belép Fejenagy), isteni beavatkozás is (bíró). Azonban ezt az előkelő stílust alantas dolgok leírására használja. A falusi emberek a hősei, köznapi történettel foglalkozik. Ettől paródia. Azonban ez a mű két műfaj ötvözete: nem csak eposz paródia, hanem anekdotaszerű elbeszélés is. Elbeszélés: jellegzetes falusi szereplőkkel, a falusi életből kiragadott jelenetekkel. Az egész ironikus: a pap és a kovács vetélkedése (már eléggé öregek: 55, 40 évesek), nem illenek hozzájuk a szerepek: Fejenagy a hősszerelmes, Kántor a bukott trubadúr, Erzsók a szerelem tárgya. Ez a szerep összenemillés a szatírának jellegzetes eleme. A népi szereplőkön alkalmazza a szatírát, így lesz anekdotikus. A hosszú hasonlatok az eposzi hasonlatok paródiái (hogyan veszekednek a kutyák a koncért). "Felhevülésének gyors talyigája": ez rossz metafora, mert a talyiga nem gyors (képzavar). Amikor Fejenagy mászik le a templomból, akkor a kötél és a bor párbeszéde egy erőltetett allegória, vagy például a szerelmének hatalmasságát akarja jellemezni, de a gazdájukhoz rohanó malacokhoz hasonlítja magát, koronája bornak és pálinkának (stíluszavar). A szereplők körüli képanyag illik a személyek foglalkozásához (pl.: Harangláb úgy cibája a hajat, mint a harangkötelet). A paródia másik jellemzője eszköze a csattanós történet. Tehát ez az eposzparódiának és a szatirikus anekdotának a keveréke. A műnek két célja van: 1. lejáratni a nagyon népszerű romantikus eposzt, 2. megteremteni a verses elbeszélés alapjait. Ezzel a művel akarta előkészíteni a terepet a János vitéz számára. Érdelessége, hogy a korabeliek nem értették meg Petőfi szándékait, azt hitték, hogy egy rosszul sikerült eposz. Báró Eötvös József védte meg.

3. A népies elbeszélő költemény (János vitéz)

Petőfi 1844. végén írta a János vitézt. Eredetileg csak addig tartott a történet, míg Iluska meghal, és Jancsi elindul második vándorútjára. Így egy verses elbeszélés lett volna tragikus véggel. Itt is vannak azért mesei elemek: amikor beáll katonának, ahogy visszatér, a zsiványokkal kapcsolatos kalandja, az, hogy neki akarják adni a királylányt, stb. A főszereplők a legkivetettebbek a faluban. Jancsit találták, cselédként tartják; Iluska anyja meghalt, apja újraházasodott, majd meghalt. A mesei alapokra épít, de aztán a mesei közvetítéseket elhagyja. Mesében a legkisebb fiú szerencsét próbálni indul, itt elkergetik (méghozzá jogosan). Ez a falusi történet nem mese. Műfajilag verses elbeszélés, nagyon jól ábrázolt, differenciált lélekábrázolással. Összetett érzések vannak benne, a lélektani motiváció nagyon magas fokú, ami le van írva, az csak a jéghegy csúcsa, a költő és az olvasó ismeretanyaga tölti ki. Pl.: Jancsi és Iluska "természetesen" azért szerettek egymásba, mert ok a falu árvái. Az író mindig épít a mi életbeli tapasztalatainkra. Csak céloz a lélekábrázolásnál. Ez teljesen idegen a mesétől. A mesében a hagyományra építenek, és mindig ki is fejtik azt. "Ha látsz száraz kórót szélvésztől kergetve..." ez egy előreutalás. Jancsival kell azonosítani. Metaforikus eszközök, előreutalások, célzások, ezek a műköltészetnek, a magasköltészetnek, az elbeszélésnek az eszközei. Az 5. fejezet végén kezdődik a mesei betét, ezt biztosan mutatja a holló megjelenése. A falu és a pusztaság Petőfi által megélt való világ (Kiskunság). Mikor belép az erdőbe, akkor kezdődik a mese. A mesében csodás figurák szerepelnek, mint például a griffmadár. Falun kívül jellegzetes mesei fordulatok, csodás segítőtársak (pl. óriáskirály gyermekei, szekeres: akadályozóból segítő lesz jellegzetes mesei fordulat). A továbbírásban szinte csak mesei elemek: tündérország, feltámadás, uralkodás. A mesei részben mindenki eszményítve jelenik meg. Az egyik pólus kizárólagossága. Súlytalanító nézőpont: a hősnek semmi baja nem eshet, nem kell érte aggódnunk. Ötvözi a mesét az elbeszéléssel. Elbeszélésben a magasköltészetet használja, de beviszi a népi szereplőket, egyesíti a kettő erényeit. A mű koncepciója két részből áll. 1. Irodalmi program: új ízlés létrehozása. 2. "Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjon" (írja levelében Arany Jánosnak). A nép nyelvét, ízlését kell uralkodóvá tenni. Ezért lesz a népmese a vers mintája. Társadalmi program: a népet felemelni, polgárosítani. Ezt fejezi ki az, hogy Jancsi önerejéből kerül a hierarchia legtetejére, és lesz Tündérország uralkodója.

4. A népies műdal (Borozó, Temetésre szól az ének, Megy a juhász szamáron, Falu végén kurta kocsma)

Petőfi első korszaka 1842-45-ig tartott. Előzményei: Herder felfogása szerint a költészet feladata a nemzeti karakter kifejezése, ez az ősköltészetben volt meg, a nép hordozza magában, tőlük kell tanulni, és a magaskultúrát egyesíteni ezzel (pl. finn-Kalevala, izlandi-Saga). Kölcsey és Erdélyi János a népdalok tudatos utánzását és nemesítését választják. Petőfi ezzel szemben Csokonai példájára írja népies műdalait, tehát átveszi a formát és az alapvető koncepciókat (történet, verselés, egyszerűség), ezzel nagy sikere van.

Borozó - 1842. Atheneaum (Bajza, szerkesztő). Sajátos zsáner, bordal. A hos a lírai én egy bort imádó személy. E/1-ben írja, szerepvers, önjellemző monológ. A hőse nem egyéni, hanem általános. Az elmesélt események is általánosak (pl. Bor taníta). Az idő is általános (bármikor megtörténhet). Ezek a népies műdal általános jellemzői. Megjelenik benne az epikureizmus, anakreontika gondolata (az élet élvezése: 1.vsz; 5.vsz., 1-2). Eltúlozza a sors veszedelmeit, azaz parodizálja, komolytalanná teszi (5-3/4).

Temetésre szól az ének - 1843. december. Az információt a lírai én abból nyeri, amit lát, amit hall. Ebből az derül ki, hogy közeledik egy koporsó, de nem derül ki, hogy ki halt meg, ez nem is fontos. Lényegesek viszont a lírai én gondolatai boldogtalan. A hős egy idegen, vagy a falu rossza. Ezekre a zsánerhősökre csak utalás van a műben. Petőfi személyességet visz az általános hősbe (túl sok személyesség - cenzúra). Áttételes személyesség, azonosulás a lírai énnel, saját lelkivilágának kifejezése a cél, a probléma elmondásának beleöntése. Személyes vonatkozás: Debrecen, 1843, vándorszínész, éhezik, tél.

Megy a juhász szamáron - 1844. június. E/3. nem azonosul vele. Életkép, konkrét idő, cselekmény, kerek történetet mesél el, jelen helyzetből kiindulva, logikusan felépítve. A hősnek vannak érzései, de primitíven fejezi ki őket. A hős bemutatása nem eszményített, kívülről történik, Petőfi lekezeli. Ez az ábrázolásmód nem jellemző Petőfire (ha ilyet ír, az E/1, bordal)

Falu végén kurta kocsma - 1847. augusztus. Tudatos népiesség korszaka. Életkép, E/3. Nép eszményített és ezzel politikai koncepciója (gazdasági és jogegyenlőség a jobbágyságban) jelenik meg (a kocsmában mulatozó legények nem hallgatnak az uraság parancsára, de a szegény lány egyszerű kérését teljesítik). Értékként jelenik meg az emberi együttérzés és az egyszerűség.

Petőfinél ez a korszak az elején csak irodalmi (ösztönös) népiesség, később tudatos népiesség. Pl. politikai szatíra: Pató Pál úr; mozgósító csatadalok. E műdalok jellemzője még: zsáner, páros rím, hangsúlyos verselés. XIX.sz. végéig él ez a műfaj, de egyetlen jeles képviselője Petőfi.

5. A Felhők-korszak (Fa leszek, ha..., Drága orvos úr, A férj hazajő betegen, Fejemben éj van, A bánat...)

1845-46 között Petőfi költészete válságba jutott. Szűk lesz neki a népies költő ruhája, ki akar törni belőle. Eddig zsánerfigurákat jelenített meg, most egy az egyben akarja a személyiséget adni. Össznemzeti költő akar lenni. Erre a korszakra három verseskötet jellemző: A szerelem gyöngyei ciklusban verseit Mednyánszki Bertához, egy általa elérhetetlen grófkisasszonyhoz írja, mert őt úgyse érheti el, beteljesülésre nincs esély, és így átélheti a gyötrődő reménytelen szerelmes szerepét. Az érzelmek, amik ezekben a versekben megjelennek kendőzetlenül a saját érzelmei. A Cipruslombok Etelke sírjáról című ciklusának verseit Csapó Etelkének hirtelen halála ihlette. Szerelmes volt ebbe a kislányba, de csak halála után jött rá erre. Ebbe a korszakába tartozik még a 66 epigrammát tartalmazó Felhők ciklus. Itt már nem a szerelemről, hanem a világ általános romlottságáról ír.

1845. augusztusa és szeptembere között írta a Fa leszek, ha... című művét. A csattanója és a motívumok népiesek (népies elemek: csillag, virág), de a koncepciója nem népies. Mindegyik mondat egy-egy metafora. Az E/1 üldözi az E/2-t. A fiú mindig azzá válik, ami a lány volt az előbb. Az E/1 egyesülésre vágyik, az E/2 menekül egyre fölfelé, az anyagból a fogalom felé (virág, harmat, napsugár, mennyország). Az elérhetetlenség jellemzi. A végén a pokol: a fogalmiság megmarad, de átcsap negatív értékbe. Pokol: a szerelem nem csak pozitív értékeket rejthet: filozófiai mondanivalója is van. Mostanában ismerkedik Heine költészetével, hatása érzékelhető (Loreley).

1845. augusztusában írja a Drága orvos úr című művét. Ezt a verset tragikusnak szánja, de az olvasók komikusként fogják fel. Allegorikus költemény: szív és az ész vitája (szív a szerelmes férfi, az ész az orvos). Szerelmes férfi: Petőfi sajnáltatja magát. Ez a mű egy középkori műfaj újraélesztése.

A férj hazajő betegen című művét 1846. márciusában írja. Csattanós költemény. Az emberi kapcsolatok tele vannak gonoszsággal, a világ is gonosz. Ezt fejtegeti példázatokban metaforákkal (a Barátaim megölelének is ilyen).

1846. márciusában született a Fejemben éj van című sikeres költemény. Saját dúlt lelkiállapotát ábrázolja kívülről metaforákkal (vadállat). Ez egy önjellemző vers.

A bánat? egy nagy óceán című verse 1846. márciusában keletkezett. Ez egy epigrammaszerű mű. Kérdés - felelet, kérdés - felelet: zártságot sugároz. A kérdések az emberiség nagy kérdései. Erre válaszol a lírai én egy metaforával. Az óceán (a bánat) magába foglal, körülvesz mindent. A gyöngy (öröm) kicsi, törékeny, de értékes. Az élet: küzdelem a kicsi örömökért. A harc, amit érte folytatunk megkeseríti az örömöt. Két összekapcsolt metaforában kifejtett filozofikus mű. Ez megfelel a romantika hegeli elveinek.

A Felhők korszaka után Petőfit elfogadják a nemzet költőjének.

6. A vátesz-költő magatartás formái (A nép nevében, A XIX. század költői,
Egy gondolat bánt engemet, Sors nyiss nekem teret)

Petőfi 1847. márciusában írta A nép nevében című versét. Ekkoriban nagy viták voltak a Fontolva Haladók és a Liberális Ellenzék Pártja között arról, hogy milyen jogokat adjanak a népnek. Petőfi ezzel a versével, mintegy állást foglal a vitában, bemutatja politikai programját. "Az alkotmány rózsája .. tövis felét!" - kompromisszumra törekszik, hatalommegosztást és nem hatalomátvételt akar. Csak a rózsa néhány levelét! Rózsa - hatalom; tövis - kötelesség. 4-5. versszak: a nemesi érvelés az volt, hogy azért övék a jog és a hatalom, mert ok szerezték meg és ok is védik meg. Petőfi ellenérvei: nem tudják megvédeni a nép nélkül (győri csata), és a munkához is szükségük van rájuk. Petőfi elvei alapvetően nem térnek el a liberálisokétól, csak a nézőpontja más. A szegények, jogfosztottak nézőpontja. Vagy reformok kellenek, vagy lázadás lesz. Csak az érvelése radikálisabb, az elvei nem. A változásokat most azonnal akarja. Sajátos költői szerep: a nép élén áll, vezeti azt.

Ez figyelhető meg az 1847. januárjában írt A XIX. század költői című művében is. Itt egyfelől vezeti a népet: "Ha majd a szellem ... már a Kánaán!". Ezek azt mutatják, hogy a költő a jövőbe lát (vátesz - jós). Itt ennek egy változata: nemcsak látja a jövőt, harcol is érte, a mozgalom élén áll. Ellenfeleit hamis prófétáknak mondja, tehát ő igazi próféta. Hasonlóságokat mutat be maga és Mózes között: bujdosás a pusztában üldözetésen keresztül, isteni elhivatottság, Kánaán felé vezeti a népet, nyomoron keresztül, a győzelem felé vezeti, de ő azt már nem éri meg. A halálban elismerés a jutalma. Bemutatja saját sorsát. Prófétaköltő. Bibliai képanyagot használ. Itt teljesen egyenlő jogokat, tudást követel, tehát többet kér, mint a Nép nevében-ben. Igaz, hogy ezt korábban írja, de itt egy emberöltő távolságból szemlélődik, a teljes egyenlőség egy távoli cél. A vers felszólítással kezdődik, közéleti témakörben mozog, a jövőről szól, patetikus hangnemű, jambikus verselés, tehát óda.

1846. decemberében írta az Egy gondolat bánt engemet című költeményét. Eredeti vershelyzet: ücsörög a szobában és töpreng. Képzeletében a halálnak kétféle változata jelenik meg. Elutasított: a nyárspolgári halál, magányosan, tétlenül; a kívánt halál: a méreteknek van fontos szerepe, katasztrófa (szélvész, nagy dolgok kellenek), hatalmas személyiséget tud csak ilyen halál elpusztítani. Itt jelentős személyiség, de csak önmagában. A harmadik halálban is jelentős, de nem magában, hanem az ütközetben. Ez is nagy mértékű (nép zsarnokság; világszabadság). Ezt választja. Itt nem prófétaköltő, nem vezér, nem vezeti a népet. Csak egy közkatona, a harctól kap ő is jelentőséget. Itt nincsenek biblikus utalások. Meghal a céljáért. Mártírköltő. Műfaja is más: az elégikus és a patetikus hangnem egymást váltogatja, megváltozik a ritmus a legpatetikusabb résznél. Rapszódia.

A Sors, nyiss nekem tért című művét 1846. áprilisában írta. Az elején valamit tenni akar, a 4. szakaszban megtalálja, hogy mit: meghalni az emberiség javára. Itt magányos, ez egyedi tett, a népnek ebben semmi szerepe. Egyedüli tett, nincs szó se a nép pozitív, se negatív szerepéről. Maga a cél a halál az emberiségért. Imitatio Christi. Megváltó költő. Megszólítással kezdődik, újszövetségi képanyag, ritmus felgyorsulása, aprózás, ettől zaklatott, magasztos nyelvezet óda. Altruista, elégikus. Isteni dicsőséget nyer.

7. Romantikus személyes líra (Minek nevezzelek?, Szeptember végén)

Petőfi 1848. januárjában írta a Minek nevezzelek? című versét. Az utolsó sorban eljut a kérdésre a válaszhoz, de az utolsó refrén ezt megkérdőjelezi: elégséges-e ez? A költemény mintha az arcot írná le, minden versszaknak van egy központi gondolata, ami köré az egész felépül. Szem, tekintet (összefüggenek), tekintet, hang (párhuzam), hang, ajkak (összefüggenek), szem, ajak (párhuzam). Megnevezni az ókorban még az uralkodást, birtoklást jelentette, az újkorban főleg megismerést jelent. Fokozatosan akar birtokolni, megismerni, míg el nem jut az egészhez. A metaforák képei és jelöltjei szoros összefüggésben állnak egymással. Sugár, csillag fénylik az égen metafizikai érték. Tiszta patak erkölcsi, természeti érték. Szem hordozza a metafizikai, erkölcsi, természeti értékeket is. Galamb, olajág bibliai kép, de képzavar, mintha rosszul lenne összerakva, minden versszak egy-egy allegória. Harmadik versszakban a tavasz kép, képzettársításban a hang (tavasz) a halálból való feltámadást, újraéledést jelent. Csalogány dala szerelem képe is megjelenik a negyedik versszakban (ajak, csók). Lángoló rubinkő metafizikai értékek, magasztos tartalom. Legvégén jönnek a megnevezési kísérletek, először metaforákkal. Első négy szakasz az arc leírása alapján jellemzi a személyt. Nehéz lehet megnevezni. Hitvesem csak részben igaz. Első négy szakasszal feltölti jelentéssel a hitves szót. Utolsó kérdés: még sokkal több mindennel fel lehetne tölteni. A költészet eszközei sem elegek arra, hogy kifejezzék az érzéseket. Rapszodikus jellegű. Második versszakban képzavar, hibának tekinthető, de a szenvedély következménye. Kérdés: a költészet, nyelv képes-e a lényegi mondanivaló közlésére. Nem befejezett, keretes szerkezet, lezáratlanság.

Szeptember végén: 1847. szeptember. Elmúlik a nyár, élete, no szerelme. "de látod amottan ..." a második versszak alapján a nőnek szól. Párhuzam: nyár van, de már a havasokban látszik az ősz, fiatal öreg, élet elmúlik. Figyelmeztetni kell a nőt, meg kell neki mutatni, hogy van elmúlás, mert a no a jelenben él, felületes. "Ki most fejedet ..." idill pillanat, a no átéli, átadja magát ennek a pillanatnak, a férfi arra gondol, hogy mi lesz, ha meghal, számára nem létezik boldogság, látja a jövőt, halált. A no számára van boldogság, de ez csak pillanatnyi. A férfi szerelmét nem befolyásolja a halál. Tragikus a szerelem, nem azonos a boldogsággal, magában foglalja a halált. A no csak a pillanatban él. A férfi szerelme értékesebb a no szerelménél, szexizmus, nem meglepő a XIX. században. Petőfi verseiben az erotika nincs jelen, a szerelem itt is csak filozófiaként jelenik meg. A gócpont egy filozófiai töprengés, ezt nem az elvont fogalmak szintjén mutatja be, hanem egy képzelt helyzetet vázol föl. A költő szemlélődik, az őszülő tájat nézi, s ez adja az indíttatásokat a filozofáláshoz. Nem tájleíró költemény, hanem kontempláció. Kontemplatív líra: valaminek a szemléléséből indul ki, majd filozofikus tartalom (különböző fajták). Az első verslábban nem szerepelhet anapesztus (4, 4 és feles) a többiben csak ez szerepelhet. Ez kötöttebb forma. A verselés nagyon dallamos, keresztrím is hozzájárul. Ez az elégikus hangnemet erősíti. Ezekben a költeményekben semmi jele nincs a népiességnek, a nemzeti költőt látjuk, a romantika műfajait, témaválasztását gyakorolja. Nem a népnek, hanem mindenkinek ír. Ez a törekvés 1845-1846-ban indult, most tetőzött. Petőfi mindenkinek író költő lett.

8. Költészete a forradalom idején (Nemzeti dal, A királyokhoz, A márciusi ifjak, Az Apostol)

1844-ben (47?!) Petőfi érdeklődése a politika felé fordult. A francia forradalom történetét olvasta jakobinus szellemű írásokban. Ez hatással volt álláspontjára. Petőfi körül kialakult egy radikális csoport, a Tízek Társasága. Ez fiatal írókból állt, akik nagyobb honoráriumot akartak a kiadóktól. Életképek címmel újságot indítottak, és elhatározták, hogy más lapoknak nem írnak, csak az Életképekben jelentetik meg írásaikat. Az újságot viszont elvették tőlük. Ennek ellenére a fiatal írók együtt maradtak és politizáltak. A Tízek Társaságából Fiatal Magyarország nevű szervezetük alakult ki. Most már függetlenséget és köztársaságot akartak. A Pilvax volt a törzshelyük. A forradalmat 19-ére tervezték, de a 14-i bécsi forradalom miatt 15-e lett.

Erre az alkalomra írta a Nemzeti Dalt. A műben a refrén a nép szövege. Elsősorban megszólítja a tömeget, a népet. A harmadik sorban a nép nevében kérdez. Mozgósító szövegnek készült. Március 17-én Kossuth és a nemesi reformellenzék vette át a forradalom irányítását; Petőfi kiszorult a politikából.

1848. március 27-30. között írja meg A királyokhoz című művét, amely Pefinek és köreinek a politikai állásfoglalását tartalmazza. Köztársaságot akar; Magyarország szakadjon ki a monarchiából. Ez viszont azzal a veszéllyel járt volna, hogy a nemzetiségi lázadások törnek ki a magyar korona ellen. Petőfi szembekerül a közvéleménnyel.

1848. júniusában megírta A márciusi ifjak című művét, mely nem vált népszerűvé. Vátesz költő képi világára utal a harmadik versszak harmadik sora: "megillettük" (=megérintettük). Ez Jézusra, a feltámadásra utal. Messiásként akarja föltámasztani a népet. Hasonló versekben a tetteikért megbecsülik a népet haláluk után, de itt a kiábrándulás jelentkezik (a babérkoszorút ellopják). A jövőkép itt már más: a jövő nem a visszanyert paradicsom, az egymásra találásra már csak csodaként emlékeznek. Tehát a történelem nem változik. Nem engedi tudatosan rávetíteni a kiábrándulást a társadalomra.

1848 nyarán választások voltak, Petőfi Szabadszálláson jelöltette magát képviselőnek. De még a városba sem engedik be, kudarcot vall. Ennek hatására írja meg Az apostolt. A mű az egyház ellen is támadás, mert egy pap fiát választották meg helyette képviselőnek. Petőfi Szilveszterkor született, és Szilveszternek akarták hívni. A pap prédikálása Szilveszter ellen azonosítható a szabadszállási kudarccal. Az összeházasodásuk is hasonló. Megjelenik a cenzúra, mint mítikus erő, mely akadályozza, hogy a gondolatok eljussanak a néphez. Ezek Szilvesztert Petőfi hasonmásává teszik. A műben a múlt idősíkját beépíti a jelenébe. Az idősík folyamatos egység egy időben. A szerkezet nagyon drámai felépítésű. Előtörténet váratlan fordulatokkal van tarkítva. Ilyen például a kisasszony megjelenése és szerelme, a nép viselkedése a XIII. szakaszban. A sok fordulat azért kell, hogy mindenféle szenvedésen keresztül menjen a hős. Állandóan kísérti az elzüllés. Amikor tanult ember lesz, kísértések jelennek meg, hogy álljon az elnyomók oldalára. Ez kapcsolja Krisztus életéhez. Szilveszter könyvének programja: vagy mindent, vagy semmit; cél a teljes egyenlőség. A mű szerint a jelenben ezek nem valósulnak meg, majd csak a következő nemzedék valósítja meg. A cél csak a jövőben valósítható meg, mert a nép még szolganép. Megjelenik a paternalizmus: a próféta jobban tudja, hogy mi a jó a népnek, mint a nép. A mű jelentése: a megváltás, felszabadulás ismét a jövőbe toldódik el. Sajátos történelemfelfogást takar a mű: a történelemben egy egyenletes haladás figyelhető meg. A haladást néhány kivételesen nagy ember hozza létre fokozatosan. Optimista a jövőre nézve, jelenkorral szemben viszont pesszimista: "Messze még a Kánaán". Petőfi ezt akkor mondja, amikor esélyük van a győzelemre, a költő tehát nem hisz a győzelemben. Műfaja: verses regény. Az író beleszól a történetbe, kommentálja azt, egy egész életutat mutat be. Városi történet, a falusi betét csak arra való, hogy találkozzon a néppel. A strófaszerkezet nem kötött.

9. A menekülő romantika az utolsó korszakokban (Európa csendes, újra csendes, Pacsirtaszót hallok megint, Szörnyű idő...)

Menekülő romantika az utolsó korszakban. 1848. decembere a szabadságharc nagy végpillanata, úgy tűnik küszöbön a katonai vereség. 1849. Január Pest-Buda kiürítése, a kormány Debrecenbe költözik. 30.000 magyar katona szemben 100.000 osztrákkal. A helyzet pesszimizmusra, reménytelenségre ad okot.

1849. január: Európa csendes, újra csendes. A szabadság itt istenként jelenik meg. Különös érvelés: minél reménytelenebb a helyzet, annál biztosabb, hogy győzünk. Már csak egyedül maradtunk, itt csak mi vagyunk érdemesek Isten segítségére. Ez szinte már irracionális gondolatmenet. Petőfi történelemfelfogása: történelmi szükségszerűség a fejlődés, a szabadság győzelme. A vers eleje megszólítás az istenként létező szabadsághoz, a kérdés műfaja ima. Az utolsó 2 szakasz szintén ima, többi átmenet óda és ima között. A költemény első része a néphez szól, de mintha önmagához szólna a nép egyik tagjához. Ima sajátos formája. Nem mozgósító jellegű, töprengő megszólítás, monológ. A haladás győzelmébe vetett feltétlen hit jellemző Petőfi költeményeire 1849 elejéig. A nép egyre inkább eltűnik, mint alap, úgy tekint rá, mint ami kiskorú, méltatlan a nagy emberek közreműködésére. Nincs szerepük a haladásban, vagy egyáltalán nincsenek jelen. De továbbra is fönntartja a haladás elvét (Hegel filozófia).

1849. március 8. Pacsirtaszót hallok megint pozitív érték: dal, költészet, negatív érték: korona, harc. Más költeményeiben a harccal maximálisan azonosítja magát, itt azonban szembeállítja a költőt és a katonát. A katona mivolta veszélyeket tartogat, ha harcol, ez megszünteti őt költőnek lenni. A költői érték jelenik meg pozitívan. Menekülő romantika: negatív dolgokból pozitívak felé menekül. A szerelem metafizikai értékként jelenik meg. A természeti értékek az emberi világgal szemben állnak.

Utolsó ránkmaradt verse a Szörnyű idő, 1849. július. Itt megváltozik Petőfi világképe, gondolatvilága. Első két szakasz: a valóság rossz, legalábbis rossz oldaláról mutatja be. Eddig az égről más feltételezései voltak (segít), most ez is negatívvá válik. Kiesett abból a világból, ahol a jó győz, ami jellemző az Európa csendes, újra csendes versére. Megváltozik a történelmi szükségszerűség: a nemzethalál reálissá válik, ami belefér a történelembe. A történelmet egyébként emberfeletti erők irányítják, negatívan. Kiveszett belőle az ember. A harmadik szakasz új viszony a valósághoz, sajátos viszonyulás ember és valóság között (lehet, hogy marad valaki). A költő azonban megmarad az emberfeletti álomvilágban, de ez negatív, a lírai én nem racionálisan gondolkodik. Abszurd világkép jelenik meg, ami nem emberi, nem reális, ezért történhetnek meg, olyan dolgok, amik megtörténnek. A valóság egy irracionális mese. Petőfi életének utolsó félévének költészete későbbi irányzatokhoz (századvégi modern költészet) kapcsolódik, ezeket készíti elő.